Ivád

Weboldal

A Heves megye északnyugati sarkában fekvő kis Ivád községgel 1321-ben találkoztunk először. A község addig ahhoz a királyi birtokhoz tartozott, amely a pétervásári járásban Erdőkövesd, Nádújfalu, Pétervására és Ivád községekből állott s a várispánság idején egy birtoktestet képezett.
Csak a XV. században bukkan fel ismét \\\"Iwagh\\\" helynév alakjában, amikor e birtokról elnevezett két Ivágyi mint királyi emberek részt
vesznek a dománházi birtokbeiktatáson. Hogy ezek az Ivágyiak kinn éltek-e a nekik nevet adó birtokon, nem tudjuk. Írott emlékeink a XVIII. századig minden Ivágyiról mint pétervásári lakosról szólnak. Ivádon mégis valami majorság, esetleg néhány jobbágyszállás lehetett, mert a törököknek az adófizetők után szorgalmasan kutató defterdárja 1555-ben Ivádot megemlítve, 3 elhagyott házat sorol fel, melynek lakói elfutottak. A XVI-XVII. században az Ivádyak Pétervásárán húzzák meg magukat és Ivády Dávidné, Zsófi asszony, nemkülönben Ivády Imre 1617-ben itt végrendelkeznek, az ivádi jószágban őket illető fele részről. A végrendelet megvilágítja azt is, hogy nemcsak az Ivádyak az egyedüli birtokosok.

A török idő alatt más birtokigénylők is sűrűn jelentkeztek, akik a zavaros viszonyokat kihasználva, különféle adományleveleket szereztek az ivádi jószág egy-egy darabjára, s az Ivádyak meg a többi részbirtokosok nem győzték az ellentmondásokat a hiteles helyek protocollumaiba felvétetni. A birtokosok nem is igen tudták, kiket vezettek be az ő földjükbe birtokostársnak. Mivel idegenek bevezetése az ivády birtokba többször megismétlődött, az Ivádyak jónak látták, hogy egy újabb, most már részükre történő adománnyal tisztázzák a birtokhoz való jogosultságukat. Wesselényi Ferenc nádortól 1655 július 30-án nádori donációt kaptak Ivádra, a jászói konvent pedig 1656 július 17-én a beiktatást el is végezte.
Ugyanebben az időben Ivády György, János és Gergely testvérek és gyermekeik II. Ferdinándtól nemességet kaptak s bár az adománylevél úgy említi, hogy parasztsorból (a conditione ignobili) emelte őket a király nemesi rangra, a szokványos blankettaszerű kiváltságlevél szövegének a tények ellentmondanak, és e kiváltságlevél inkább a nemesség megerősítésének tekinthető.
Ettől kezdve az Ivádyak tulajdonjogát nem is vonják kétségbe, de még sok bajuk van a pusztán osztozkodni akarókkal. Azért igyekeznek, amint erejük bírja, Ivád-puszta még mások által bírt részeit megszerezni. Végül is az egyik Pálffy, megúnva az Ivádyakkal való sok huza-vonát, olyan kézbe adta a maga birtokrészét, akikkel nehezebben bírhattak. Ez a birtokrész az Orczy bárók kezébe került, akik a Pálffy-örökösöknek 100 tallért és egy váraszói házhelyet adtak cserébe. Az Orczyaknak kedvezett az ivádi birtokszerzés, mert erdőkövesdi majorsági központjuk nem esett messze Ivádtól s remélhették, hogy idővel az ivádi birtoktestet kizárólagossággal követelhetik.

A XVIII. században az Ivádyak helyzete Pétervásárán is megnehezedett. A század elején a község akkori tulajdonosai, a Keglevich grófok Pétervásárán kastélyt építettek, ide helyezték hatalmas birtokuk majorsági központját és a kastélyban maguk is sokszor tartózkodtak. Mivel az Orczy bárók terjeszkedési vágya is fenyegette őket, az Ivádyak jónak látták, hogy kiköltözzenek az ivádi pusztára, mert itt közvetlenebbül védhették meg jogaikat. A Rákóczi-féle szabadságharc után beállott viszonylag biztonságosabb időkben már veszély nélkül lehetett a népes Pétervásárától
mintegy 3 km-re fekvő pusztára kitelepedni, ahova könnyebb a kijárás és időveszteség nélkül művelhetik földjeiket, a begazosodott elhanyagolt területen írthatnak, új szántókat, réteket hódíthatnak el a természettől. A birtok biztosabb védelmi lehetősége, a hatalmas Keglevich uraságok közelségétől való tisztesebb távolság s az intenzívebb és így gazdaságosabb földművelés azok az okok, amelyek az Ivádyakat arra késztették, hogy a XVIII. század elején elhagyták Pétervásárát és kitelepedtek a mai Ivádra. Mint később tanúvallomások mondják, 1738-ban telepedtek ki az Ivádyak a mai községbe. Az akkor élő Ivádyak közül Dávid, László és
János a falu közepén, a mostani ú. n. \\\"kastély\\\" parkjának területén, Gergely és fiai, István, Máté, Pál és Gergely pedig a mostani falu felső részén, a jelenlegi Sulyok, Bialos, Esküdt porták helyén építették meg fából készült, gerendákból álló házaikat.
Az Ivádyak ebben az időben még kis gazdaságok fölött rendelkeznek. Mielőtt kiköltöztek a jószágra, az egész ivádi szántóföld alig haladta meg a 150 magyar holdat. A mai 480 kat. hold (tehát 640 magyar hold szántó) csak jóval később, a század elején, részben a második felében, írtások útján alakul ki. Ha a három címszerző Ivády-testvért és azok leszármazottait tekintjük, egy-egy ágnak nem jutott több, mint 20-30 kat. hold szántó, mert még az Orczyakkal és a Pálffyak másik ágával is kellett osztozkodni.